TÁRSAS DARAZSAK
Az úgynevezett valódi darazsak (Vespinae) egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a meleg időszak előrehaladtával egyre több lépből álló fészkük köré darázspapírból többrétegű védőburkot készítenek. Ez a védőburok elsősorban a darázsfészek klimatizálását és így a darázslárvák fejlődésének optimalizálását segíti elő, de a természetes károsító hatások mellett gyakran az irtószerekkel szemben is hatékony védelmet nyújt a kolónia számára. A legtöbb sikertelen darázsirtás hátterében éppen az a körülmény áll, hogy a kijuttatott irtószer nagy részét ez a védőburok képes felfogni. A klimatizált fészeknek köszönhetően a valódi darazsak kolóniái fajtól függően akár tízezer egyedből is állhatnak, így az ember lakókörnyezetében ennek a csoportnak van a legnagyobb egészségügyi és gazdasági jelentősége. Legjellemzőbb képviselői a következő fajok:
A lódarázs (Vespa crabro)
A lódarázs a társas darazsak (Vespidae) legnagyobb hazai képviselője (kifejletten akár a 4 centiméteres testhosszt is elérheti, a dolgozók azonban ennél jellemzően kisebbek). Tekintélyes méretének, zajos röptének és fájdalmas szúrásának köszönhetően sokan a legrettegettebb hazai darázsfajnak tartják, pedig jóval ritkábban támad az emberre, mint kisebb testű rokonai.
A lódarázs felismerése viszonylag könnyű már a testmérete alapján is. A kizárólag rá jellemző hátul kiszélesedő fejnek köszönhetően azonban nem okozhat gondot az elkülönítése. Az egyetlen faj, amivel viszonylag könnyen összetéveszthető, a szögletesfejű darázs (Dolichovespula media), amelynek királynőjét az avatatlan szem könnyen a lódarázs dolgozójának nézheti. A tor alaposabb szemrevételezése után azonban könnyen elkülöníthetjük a két fajt egymástól, ugyanis a tor a lódarázs esetében kizárólag rozsdabarna és fekete mintázatot hordoz, sárgát ezzel szemben soha, míg a szögletesfejű darázs részben rozsdaszínű torán, az előháton mindig látható egy-egy sárga csík két oldalt, amelyek elől hegyesszögben találkoznak.
A lódarázs mérsékelt égövi és alapvetően eurázsiai elterjedésű faj, de Észak-Amerikába is betelepítették. Jellemző élőhelye az erdő, de az erdős területek csökkenésével és az ember terjeszkedésével párhuzamosan egyre gyakrabban találkozhatunk velük lakott településeken is.
Impozáns méretű fészke jellemzően világos sárga színű külső burokkal védett.
A német darázs (Vespula germanica)
Körülbelül másfél centiméteres testhosszal és tipikus darázsszerű megjelenéssel (sárga-fekete mintázattal) rendelkező rovar. Könnyen összetéveszthető egy másik gyakori fajjal, a kecskedarázzsal. A két fajt elkülönítő legjellemzőbb bélyegek az állat fejpajzsán és potrohán keresendők. Míg a német darázs fejpajzsán általában sárga alapon háromszög alakban elhelyezkedő három kisebb fekete folt figyelhető meg, addig a kecskedarázsnál ugyanitt egyetlen hosszanti, lefelé szélesedő fekete sáv látható. Ennél jóval könnyebb megfigyelni a darázs potrohát (tehát a hátsó szelvényezett testfelét). Amennyiben a potroh torhoz legközelebb álló háti lemeze javarészt sárga és csak egy kisebb, fekete, rombusz alakú mintát hordoz, akkor több mint valószínű, hogy német darázzsal van dolgunk. A szabad természetben előszeretettel alakítja ki a fészkét a talajban, jellemzően a felszín közelében. Ritkán szabadon is megfigyelhető fészkük fásszárú növények (fák, bokrok) ágain. Az emberi településeken az épületek padlásterében és az épületek szerkezeti elemei között alakítják ki fészkeiket. Nyár közepére az egy fészekhez tartozó dolgozók száma akár a tízezret is meghaladhatja.
A kecskedarázs (Vespula vulgaris)
A királynő testhossza körülbelül 2 centiméter, a heréké és a dolgozóké néhány milliméterrel kisebb. Megjelenésük a klasszikus fekete-sárga mintázatot mutatja, azáltal könnyen összetéveszthető egy másik gyakori fajjal, a német darázzsal. A két faj legegyszerűbben a potroh első háti lemezét megfigyelve különíthető el. A kecskedarázs itt fekete színű, hátrafelé mutató, széles háromszög alakú mintázatot hordoz, ami jóval nagyobb és hangsúlyosabb, mint a sárga rész. A nőstény a nyári időszakban naponta akár száznál is több petét rakhat, melyekből a lárvák egy héten belül kikelnek és megfelelő táplálás mellett 3 héten belül kifejlődnek. Ennek eredményeképpen nyár közepétől naponta akár száznál is több új dolgozó kezdheti meg munkáját a kolóniában.
Az úgynevezett papírdarazsak egyetlen lépből álló fészkük köré nem építenek védőburkot. Részben ennek köszönhetően csupán néhány tucat egyedből álló kolóniáik ritkán okoznak komolyabb kellemetlenséget az embernek. Támadásukat nehezen lehet kiprovokálni; meglehetősen békés természetű rovarok. Mivel jól tolerálják egymás közelségét is, egy kisebb területen akár több fészek is épülhet egymás közelségében. A valódi darazsaktól legkönnyebben a potroh alakja alapján különíthetőek el: a papírdarazsaknál ugyanis ez előrefele fokozatosan elkeskenyedik és oldalnézetben domború formát mutat, így a rovarnak "karcsú" jelleget kölcsönöz, ellentétben pl. a "tömzsibb" német darazsakkal. Legjellemzőbb képviselői a következő fajok: